Régóta tervezgettük, hogy kipróbáljuk milyen külföldön az élet, de sohasem tudtunk megegyezni abban mi legyen a célpont. Vannak rokonaink Ausztráliában, Spanyolországban, de sosem éreztem a biztatást, mikor érdeklődtünk a lehetőségekről, hogy bele merjünk vágni. Márpedig abban biztosak voltunk, hogy menni akarunk. Valahogy Svédország sosem merült fel célpontként pedig itt is vannak rokonaink akikkel ráadásul elég szorosan tartjuk a kapcsolatot és voltunk is Stockholmban meglátogatni őket... de mindig túl hidegnek túl északnak tűnt, mi pedig meleg tengerparton képzeltük az életünket.:) Amikor utoljára jártak nálunk, Ati (férj aki nem tudná:) unokatestvérei nagyon pozitív képet vázoltak nekünk az egész országról és az életről Svédországban, és biztattak minket, hogy vágjunk bele, ők segítenek a kezdetekkor szívesen:) Sőt nagyon örülnének, ha lenne pár magyar rokon Stockholmban. :) Innentől kezdve kezdtük komolyan fontolóra venni ezt a lehetőséget is.

Az ötletet hamarosan tett követte, elhatároztuk, hogy júliusban, ahogy vége Dorka lányom sulijának költözünk. Elképesztő szerencse folytán iszonyú gyorsan eladtuk a lakásunkat és albérletbe költöztünk és szép lassan mindenünktől megszabadultunk. A szüleim, családom mindenben támogattak, ami egy nagyon nagy plusz erőt adott! Nem kérdőjelezték meg a döntésünket, persze aggódtak és drukkoltak nekünk. 

Megint csak a véletlen folytán megismerkedtem egy egy svédországi magyarral aki munkát ajánlott nekem, szóval minen kezdett összeállni.( erről majd írok bővebben a munkával kapcsolatos bejegyzésemben, mert persze nem ment minden zökkenőmentesen, mint ahogy képzeltem) Én szorgalmasan tanultam a svédet és gyakoroltam az angolt. Az iskolát az egyik unokatesó Katti segített elintézni, abba az iskolában ahova az ő kisfia is jár. Már emailben elképesztő kedvesek és segítőkészek voltak a suliban, felajánlottak plusz magyar és svédórát Dorkának, segítség képpen. Szóval egy gonddal kevesebb amiért aggódni kell. :) Sajnos a lakást amit itthonról foglaltunk le az utolsó pillanatban visszamondták, úgyhogy elég nagy bizonytalanságban mentünk ki. Szerencsére a rokonok megint a segítségünkre siettek, felajánlották, hogy náluk lakhatunk míg nem találunk valami lakást.

És belevágtunk az ismeretlenbe... 12 dobozba és néhány bőröndbe zsúfoltuk mindazt ami fontosnak tűnt a magyarországi életünkből. Hihetetlen sok év kacathalmozás után mindössze ennyi amire szükségünk volt. (persze Anyuéknál landolt jó pár doboz, amitől nem tudtam megválni, kedvenc könyvek, emlékek stb.)

A képen a csomagok, amiket transport szolgálattal hozattunk ki, nagyon jó áron. Nálunk mindössze 3 kézipoggyász volt a repülőn.

Július 2-a volt az új élet kezdete... A reptérre az egész család kikísért, persze nem akartunk drámázni, de nektek elárulom néhány könycsepp kicsurrant. Dorka is egy kicsit megviselődött a nagyszülőktól való elválástól... Mindenestre nagyon izgalmas volt az egész:) Az utolsó kép rólunk Magyarországon a reptéren:

És megérkeztünk ebbe a gyönyörű országba ahol reméljük sok kaland és egy csodás élet vár ránk... Folt köv :)